Egy ritka történelmi dokumentum: Széchenyi István autográf levele (1833)
A 812-es tétel egy rövid, de rendkívül érdekes levél, amelyet Széchenyi István gróf (1791–1860) írt 1833. július 30-án Orsován.
A levél szövege:
„Barátom julius 18-iki levelét tegnap találtam itt. Igen köszönöm.
Adja az ide mellékelt levelet Tasnernek (Széchenyi titkárának), de csak négyszemközt.
Igen sietve Széchenyi.
Orsova jul. 30-ikán 1833.”
A levél különlegessége, hogy a hátoldalán három angol nyelvű sor található Széchenyi kézírásával – áthúzva, de jól olvashatóan:
“...A thing which never was done before, and most likely never shall be done by his Majesty the king of hungary.”
Magyarul:
„Egy olyan dolog, amit eddig soha nem csináltak, és nagyon valószínű, hogy soha nem fog megtenni őfelsége, a magyar király sem.”
A fordítást Nigel Heavy készítette.
A levél történelmi háttere: az Al-Duna szabályozása
A dokumentum a magyar gazdaságtörténet egyik kulcsfontosságú időszakából származik.
Széchenyi már Hitel című művében felvetette a Duna szabályozásának gondolatát, amelyet Magyarország „természeti nagy csatornájaként” képzelt el. A terv megvalósítása az ő szervezőkészségének és Vásárhelyi Pál mérnök kivételes szakmai tudásának köszönhetően került kivitelezhető közelségbe.
Az 1828–1829-es orosz–török háborút lezáró drinápolyi béke után a Duna stratégiai szerepe még fontosabbá vált:
a Duna torkolatvidéke orosz ellenőrzés alá került
a török–havasalföldi határ a Duna sodorvonalára került
a folyó megnyílt a kereskedelmi hajózás előtt
1833-ban Széchenyi hivatalos megbízást kapott az Al-Duna szabályozásának megszervezésére.
június 24-én fogadta József nádor Pozsonyban
június 26-án az uralkodó aláírta kinevezését aldunai biztossá
Vásárhelyi Pált rendelték mellé igazgató mérnökként
Széchenyi 1833. július 8-án indult útnak, majd Orsovára érkezett, ahol a nyár jelentős részét töltötte. Itt kezdődtek meg az első sziklarobbantási és útépítési munkálatok, amelyek a Duna hajózhatóságát voltak hivatottak javítani.
A most árverésre kerülő levél ebből az intenzív munkával teli időszakból származik.
Ki lehetett a levél címzettje?
A levél megszólítása – „Barátom” – arra utal, hogy Széchenyi közeli bizalmasának írhatott.
Feltehetően Lunkányi János (1775–1853) lehetett a címzett:
Széchenyi egykori nevelője
később birtokainak jószágkormányzója
szoros baráti kapcsolatban álltak
az orsovai út során is rendszeresen leveleztek
A levélben említett Tasner Antal Széchenyi egyik legfontosabb bizalmi embere volt, aki később titkáraként dolgozott.
A dokumentum provenienciája
A levél Szőllőssy Károly (1842–1895) aradi polgári iskolai igazgató és helytörténész gyűjteményéből származik.
A dokumentum tudományos publikációban is megjelent:
Dinyés László: Ismeretlen 1848/49-es dokumentumok.
Budapest, 2004. 122. oldal.
Budapest, 2004. 122. oldal.
Budapest, 2004. 122. oldal.
Budapest, 2004. 122. oldal.
Budapest, 2004. 122. oldal.
A publikált forrás tovább növeli a dokumentum történeti jelentőségét és hitelességét.
Miért értékesek a történelmi autográf levelek?
A gyűjtők több szempont alapján értékelnek egy történelmi dokumentumot:
1. A szerző jelentősége
Minél fontosabb történelmi személyiség írta a levelet, annál nagyobb az értéke. Széchenyi István a magyar történelem egyik legfontosabb alakja.
2. Történelmi kontextus
Ha a dokumentum egy jelentős történelmi eseményhez kapcsolódik – jelen esetben az Al-Duna szabályozásához – az jelentősen növeli a gyűjtői értéket.
3. Ritkaság
A 19. századi autográf levelek fennmaradt példányai viszonylag ritkák, különösen jó állapotban.
4. Proveniencia
Egy dokumentum korábbi tulajdonosai és publikációi fontos szerepet játszanak az érték meghatározásában.
A tétel a 146. Mike Portobello Aukción
Ez a különleges dokumentum a 146. Mike Portobello Aukció 812-es tételeként kerül kalapács alá.
Az aukción könyvritkaságok, történelmi dokumentumok, dedikált kötetek és műtárgyak is szerepelnek, amelyek a magyar gyűjtői piac különleges darabjai.
Az érdeklődők az aukció teljes kínálatát az aukcio.net oldalán tekinthetik meg, és online is licitálhatnak