Különlenyomat. Prinz Gyula | 155. Mike Portobello aukció | Kézirat - aprónyomtatvány. VII. Természettudományi kéziratok, aprónyomtatványok.

My bids

There are no current auctions in which you have placed a bid.

Click the button to see our previous auctions:

Watchlist

You have not yet set up watched lot.

Kosár (0 termék, 0 g)

A Kosár üres.

Összesen: Ft

Vásárlás folytatása

Previous lot

Skip

Next lot

Information - our bidding increments depending on the current bid:

From	To	Bidding increment
(HUF)	4 999 (HUF)	200 HUF
5 000 (HUF)	9 999 (HUF)	500 HUF
10 000 (HUF)	49 999 (HUF)	1 000 HUF
50 000 (HUF)	99 999 (HUF)	2 000 HUF
100 000 (HUF)	199 999 (HUF)	5 000 HUF
200 000 (HUF)	499 999 (HUF)	10 000 HUF
500 000 (HUF)	999 999 (HUF)	20 000 HUF
1 000 000 (HUF)	-	50 000 HUF

add to watchlist

370. lot

Különlenyomat. Prinz Gyula: A tarajos Phyllocarida-rákok rendszertani feldolgozásáról. A német nyelű különlenyomat érdekessége, hogy míg a címlapon és az első oldalon dr. Vígh gyula tuajdonosi bejegyzése található, addig a belső oldalon Prinz Gyula geológus, geográfus és ázsia utazó dedikálása olvasható dr. Török Aurél egyetemi tanárnak. Í

Starting price:	2 000 Ft 5.5 EUR
Available for bidding	(expected expiry)
Catalogue details:	155. Mike Portobello aukció, Kézirat - aprónyomtatvány. VII. Természettudományi kéziratok, aprónyomtatványok.

Bid

Registration

SETTING bidding agent: Here you can set up a bidding agent.

Agent

Különlenyomat. Prinz Gyula

Über die systematische Darstellung der gekielten Phyllocariden (A tarajos Phyllocarida-rákok rendszertani feldolgozásáról).

Stuttgart, 1906. E. Schweizerbart'sche Verlagshandlung. 15 l.

Centralblatt für Mineralogie, Geologie und Paläontologie című rangos német szakfolyóiratból 8. szám (237–241. oldal).

Fűzve, kiadói borítékban.

15 x 22

Súly: 10 g

Prinz Gyula (1882–1973) geológus, geográfus, Ázsia-kutató, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt. A 20. századi magyar földtudomány és földrajz egyik legnagyobb alakjaként tartják számon. Tanulmányait Budapesten, Berlinben és Breslauban végezte, ahol 1904-ben doktorált. Pályája kezdetén geológiai és őslénytani kutatásokat folytatott a Budapesti Tudományegyetemen. Ebből a korszakból származik az általad bemutatott 1906-os különlenyomat is, amely a Phyllocarida-rákok rendszertanával foglalkozik. Legnagyobb hírnevét Közép-Ázsia kutatójaként szerezte. Lóczy Lajos ajánlására részt vett Almásy György expedíciójában (1906–1907), majd önálló kutatóutakat vezetett a Tien-san, a Pamír és a Tarim-medence vidékére. Jelentősen hozzájárult Belső-Ázsia szerkezetének, eljegesedésének és felszínfejlődésének megismeréséhez. Emellett néprajzi megfigyelései is értékesek. Egyetemi tanárként Pozsonyban, Pécsett, Kolozsváron és Szegeden működött; volt dékán és rektor is. Földrajzi tankönyvei és összefoglaló művei több nemzedék oktatására voltak hatással. Tudományos munkásságának egyik legismertebb eredménye a Tisia-elmélet, amely a Kárpát-medence szerkezeti fejlődésének magyarázatára tett kísérletet. Prinz Gyula életműve jól példázza a geológia és a földrajz összekapcsolását: korai őslénytani és kőzettani kutatásait később a nagyszabású földrajzi szintézisek és ázsiai expedíciók tették világhírűvé. Ez Prinz Gyula egyik korai paleontológiai közleménye. A Phyllocarida ősi tengeri rákok csoportja, amelyek a paleozoikumi tengerek fontos élőlényei voltak. A dolgozat rendszertani kérdésekkel foglalkozik, és jól mutatja, hogy Prinz pályája kezdetén elsősorban őslénytani kutatásokat végzett. Később vált a magyar földrajztudomány és Ázsia-kutatás egyik legismertebb alakjává. Dr. Török Aurél (teljes nevén ponori Thewrewk Aurél; 1842–1912) orvos, antropológus, egyetemi tanár, a magyar tudományos antropológia megalapítója volt. Több mint harminc éven át meghatározó szerepet játszott az embertan hazai intézményesítésében, és munkássága nemzetközileg is ismertté tette a magyar antropológiát. Orvosi tanulmányait Budapesten és Bécsben végezte, 1867-ben szerzett orvosdoktori oklevelet. 1869–1880 között a kolozsvári egyetemen tanított élettant. 1880-ban Párizsban, Paul Broca világhírű antropológiai intézetében folytatott kutatásokat. 1881-ben a Budapesti Tudományegyetemen megalapította az Embertani Intézetet, amely Európában a negyedik ilyen egyetemi intézet volt. Egyúttal létrehozta az Embertani Múzeumot, és 1907–1908-ban az egyetem rektoraként is működött. Török Aurél elsősorban a koponyatan (kraniológia) és az embertani mérési módszerek fejlesztésével, a történelmi személyiségek csontvázainak vizsgálatával, a honfoglaló magyarság embertanával, valamint a biometriai és statisztikai módszerek antropológiai alkalmazásával foglalkozott. Saját tervezésű kraniométere nemzetközileg is ismertté vált. 1882-ben megalapította az első magyar antropológiai szakfolyóiratot, az Anthropologiai Füzeteket, és nagy szerepet játszott Darwin tanainak hazai megismertetésében; Entz Gézával együtt magyarra fordította Charles Darwin A fajok eredete című művét. 1892-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Török Aurél nemcsak kiváló kutató volt, hanem intézményteremtő tudós is: az általa létrehozott tanszék, múzeum és gyűjtemény teremtette meg a magyar antropológiai kutatás alapjait, amelyeket később tanítványai – köztük Bartucz Lajos és Hillebrand Jenő – vittek tovább. Vigh Gyula a két világháború közötti magyar geológia egyik meghatározó kutatója volt, aki mestere, Schafarzik Ferenc tudományos szemléletét vitte tovább, különösen a gyakorlati geológia és a földtani térképezés területén. Dr. Vígh Gyula tulajdonosi bejegyzéseivel, Prinz Gyula Török Aurélnak szóló dedikációjával. Hajtott.