Ahogy az évszakok járása, Csoóri Sándor új versei úgy forgatják meg az olvasót a benyomások és érzékek, érzelmek és gondolatok sokféleségében. Az elégiában ott izzik az indulatok parazsa, az ódai hang gyakran fordul melankóliába. S a leglemondóbb ezredvégi látleletben is ott lüktet a csakazértse ellenszegülése. Egyszerre cselekvő és szemlélődő költészet ez. Cselekedtető és láttató. Hogy láttatni tudjon, magasra hág, bár csöndes tériszony fogja el a látványtól. Aki vele tart, pannon tájat láthat a négy évszak minden színében ragyogni.