Kelemen Hunor jelen verseskönyve szerves folytatása a Mínuszévek című kötetnek, amely 1995-ben elnyerte a Romániai Írószövetség debüt díját. A költő egy olyan világot – történetet – rajzol meg, amely széttöredezettségében is megőrzi egységét, egésszé áll össze: időben és térben kiteljesedő egésszé. Az individuum perspektívájából nézi a körülötte zajló világot, amelynek maga is része, sőt meghatározó alanya. A költői én köré felépülő világot mintha fotográfus lencséjén keresztül látnánk: apró, jelentéktelennek tűnő részleteket nagyít föl, fény és árnyék hatásaival játszik. Játékos-ironikus formában mutat rá a létezés alapkérdéseire, az egyén vívódásaira. Monológ és párbeszéd váltja egymást, különböző maszkok mögé bújva perlekedik a létezővel és a nem-léttel. A kötet színes grafikáit Damokos Csaba készítette.