„Az állomáson kellett találkoznunk Rose-zal. Egy tábla előtt állt, nézett valamit. Nem vette észre érkezésemet, azt hittem, belehalok, annyira szerettem abban a pillanatban. Megcsókoltam a nyakát, csodálatos illata volt, puha bőrével nem tudtam betelni. A nyüzgő forgatag kellős közepén sokáig csókolóztunk, nem féltünk, most már nem volt mitől félni. Összetartoztunk, és még mielőtt felszálltunk volna a vonatra, tudtuk, próbaidő ide, próbaidő oda, egymáshoz tartozunk örökre, elválaszthatatlanul…”