Elbeszéléseket ​és karcolatokat tartalmaz Tabi László új könyve, s rokonszenves, szórakoztatva gondolkodtató gyűjteményt ad az írónak eddig kötetben meg nem jelent terméséből. Ezekből az írásokból is kiderül, mint az eddigiekből, hogy Tabi László nem annyira humorista, inkább olyan író, akinek van humora, ezért az élet, a budapesti emberek életének valóban humoros helyzeteit keresi, figyeli fogja vallatóra. Szerencsés adottság ez, s kiderül, mélyre lehet látni vele: a hétköznapi ellentétek, ütközések, töprengések megidézésével körképet lehet adni életünkről, a pesti ember természetéről, gondolkodásmódjáról. Arra figyel Tabi a leginkább, mikor érzi jól magát a bőrében a sok-sok ismerős, mikor rosszul. A szerelem, a pénz, a boldogulás reményei és kudarcai nem könnyű feladványokként jelennek meg nála, mivel tisztában van természetünk, lelkivilágunk, életmódunk rugóival, indítékaival s azzal, hogy milyen szívósak a beidegződések, amelyek kinek-kinek életét kormányozzák akarva-akaratlan. Tabi László bölcsessége nem nyomasztó, keserítő, inkább felszabadító, kedvet adó. Személyes élete fiatalkorában kiszámíthatatlan fordulatokkal zajlott – mint most olvasható önéletrajzából kiderül, volt keresztrejtvény-szerkesztő, drogistatanonc, biztosítási ügynök, sportújságíró, úszórovat-vezető. A háború alatt munkaszolgálatosként Ukrajnába kerül, ahonnan 1945-ben Jugoszlávián keresztül tér haza, harmincöt évesen. 1945-től a Ludas Matyi szerkesztője, 1957-től főszerkesztője volt. 1954-ben és 1962-ben József Attila-díjat kapott. Könnyed stílusa mögött fegyelmezett gondolkodás működik: az ésszerűtlent veszi észre a sablonokban, közhelyekben, s ezek leleplezése ad humorának egyéni színt. A könyvben eddig hozzáférhetetlen írások lényeges, megnyerő vonásokkal gazdagítják Tabi László emberi és írói arcképét.