A második világháború után Szepes Mária és bátyja körül kialakult egy Rózsakeresztes hagyományokat követő szellemi csoportosulás, amelynek célja az Igazság kutatása, a szellemi fejlődés volt. A baráti társaság közös meditációkra, szellemi gyakorlatokra gyűlt össze, s ennek részeként írta le Tímár Katalin is - a többiekhez hasonlóan - élményeit, gondolatait, vette számba fejlődése állomásait. Írása tehát nem a nagyközönségnek szánt kitárulkozás, hanem igen szűk körben elhangzott vallomás: ennek kijáró tisztelettel olvassuk, s mindannyian sokat tanulhatunk belőle.