A kéjgyilkosok általában súlyos pszichiátriai betegségekben szenvednek, de amíg ítélőképességük és intelligenciájuk átlagon felüli, addig nemiségük minden másnál erősebb vágyként jelentkezik. Leküzdhetetlen késztetést éreznek, hogy beteljesítsék az áldozat feletti hatalmukat. „Élet és halál ura akartam lenni. Birtokolni akartam őket, akár egy Porschét...” - nyilatkozta Ted Bundy, aki közel 100 nőt mészárolt le. A kéjgyilkosok csakis erőszak által élhetik ki szexuális vágyaikat és az esetek túlnyomó többségében gyermekkori traumák hatására deformálódik el személyiségük. Henry Lee Lucas – aki a feltételezések szerint legalább kétszáz ember haláláért felelős – kicsiny gyermekkorától kezdve szenvedett szadista anyjától, számtalan esetben bántalmazták, a felnőttek pedig olyan szexuális mintákkal szolgáltak számára, amelyek erőszakra és kegyetlenségre épültek. Személyisége a végletekig eltorzult, képtelen volt elképzelni a szexet erőszak nélkül – csakis úgy elégülhetett ki, ha bántalmazta partnerét. „A nők halálát kívántam. Nem éreztem indokoltnak a létezésüket. Gyűlöltem őket, és el akartam pusztítani minden egyes nőt...” - vonta meg a vállát Henry Lee Lucas. A kéjgyilkosok nem az élettel, hanem a halállal és a szenvedéssel kapcsolják össze a nemiséget, tetteik motivációja nehezen ismerhető fel: látszólag ok nélkül elkövetett, szélsőséges szadizmust tükröző esetek, amelyek elborzasztják a szemlélőt.