Tóth Krisztina előző kötetét, a Porhót az ezredforduló egyik legjelentősebb magyar irodalmi vállalkozásaként értékelték, elnyerte a rangos Palládium-díjat, szerzője azóta is a fiatal költőnemzedék legolvasottabb tagjai közé tartozik. Rendkívüli érzékenységgel képes megragadni a leghétköznapibb események hátterében is a lényegest, örökérvényűt; belát, bevilágít a dolgok mögé. Ez a látvány nem mindig szívderítő, a versekbe folyton beoson egy résen az elmúlás. Ez az egyik legfőbb szépsége Tóth Krisztina lírájának: látszólag csupa apróságról van szó; egy használt mosógép, egy kilógó kábel, egy macska lábnyoma, közben azonban életünk legfontosabb kérdései bújnak meg a sorok között.