ELŐSZÓ "1880.. év márczius 4-én tartottam a Magyar Történelmi Társulat ülésén »Az ősi magyar zenéről« ének-mutatványokkal illusztrált történeti értekezést. A magyar dal és zene eredetét, fejlődését és műformáját a fennmaradt régi magyar nyelv- és zeneemlékekből iparkodtam beigazolni. A magyar dal a keleti zeneválfajok között a legkifejlettebb és legönállóbb; a dallamkötést, rhytmikai beosztást, egyenletes ütemméretet s a csillogó harmoniai kísérletet tekintve, a leggazdagabb. A magyar zene a kedély- és szivérzelmek különböző nyilvánulásait megkapó, finom zönge idomokban festi. Az öröm és lelkesedés, a bánat és a merengés, a kitörő jókedv vagy a lemondás elégikus érzelmének kifejezésére a legsajátosabb zenealakok állanak rendelkezésre."