Azt a legnehezebb megértenünk - ez minden vallás és filozófia kihívása -, hogy Isten olyan, mint a fény. Amennyire képtelenség a fényt megvilágítani, annyira fölösleges is. A fényt magát nem látod, de általa látsz mindent. Istent nem lehet és nem is kell szeretni, Isten maga a szeretet. Egymást kell szeretnünk! Bár a Harc és szeretet több ezer éves filozófiát és életbölcsességet foglal magába, a század, illetve az ezredvég emberének szól. Lehetne ez a könyv időszerűbb, mint ma, amikor orvosok és rendőrök erőfeszítései ellenére egyre romló testi-lelki egészségünkkel már csak egyre romló közbiztonságunk "vetekszik"? Ha mi nem vigyázunk egymásra, ki vigyázzon ránk? Ha mi nem szeretjük egymást, ki szeressen minket? És mikor, ha nem most? A választ talán épp most tartod a kezedben! A külső ellentétek belső egységet takarnak., Bár egy botnak két vége van, attól még egy és ugyanaz a bot. Hogyan lehet az életben egyszerre szeretni és harcolni? Honnan meríthetnek belső erőt azok is, akik nem rendelkeznek nagy fizikai erővel? Hogyan fejthetjük meg a megfejthetetlent? Erről szól e könyv.