A tíz nap tíz elbeszéléséből egy egész napon csupa tragikus esemény hangzik el, s azt sem szabad elfelejtenünk, hogy mi a novellafűzér kerettörténete: Firenze város halálos pestisveszedelméből kimenekülő hét hölgy és három ifjú úr beszéli el ezeket egymásnak. Évszázadok óta folyik a vita, mit is jelent ez: végső soron tragikus világlátást, egy régi, dögvészt lehelő életformából való kiszabadulást, vagy éppenséggel a nemes művészet gyógyír voltáról szóló vallomást. Boccaccio mindenesetre hagyományra épített és hagyományt teremtett. Kerettörténetes szerkesztésmódja, melybe öt év novellatermését fűzte egybe, arab tradíciókra támaszkodik, maguknak a történeteknek a forrásai közt pedig találunk francia fabliau-t, mint középkori legendát, keleti mesét és görög regényt, történelmi eseményt és firenzei anekdotákat, klasszikus auktort és szájhagyományt. Ám jóval több ez a mű, mint egy meglevő kincs feltárása és kibányászása: a novella, e máig élő nagy műfaj ezekben a történetekben született meg.