A XIV. Dalai Láma mindmáig kötetbe nem rendezett, válogatott gondolatait és tanításait adjuk közre ebben a bölcs kis könyvben. Tendzin Gjaco mindenki számára érthetően, a rá jellemző bölcsességgel, humorral és szeretettel ír olyan dolgokról, amikről – azt hinnénk, legalábbis – már nem lehet újat mondani! Az alábbi rövid idézet is tanúsítja, hogy Őszentségének mégis mindig sikerül! „Biztosra veszem, hogy szerte a világon sok-sok tisztességes és komoly ember már eleve úgy gondolkodik, mint én, csak az a kár, hogy senki sem hallgat rájuk. Lehet, hogy az én szavam is falra hányt borsó lesz, mégis úgy gondoltam, érdemes hangot adnom az ő véleményüknek. Egyesek persze azt gondolhatják: ki a fene az a Dalai Láma, hogy így beszél? Mivel azonban megkaptam a Nobel-békedíjat, kötelességemnek érzem, hogy hallassam a hangomat. Ha csak zsebre vágtam volna a pénzt, és kedvem szerint elvertem volna, még azt hihetnék, hogy korábban csak ezért a pénzért szónokoltam. Mivel azonban megkaptam, meg kell szolgálnom a megtiszteltetést azzal, hogy továbbra is hirdetem ugyanazokat az eszméket, mint eddig. A magam részéről őszintén hiszem, hogy a társadalomban az egyes ember is számít.