Szabó József ismét az erdőbe hívja az olvasót. Abba a varázslatos világba, ahol a legodaadóbb, legbarátságosabb csipkebokrok bújnak meg a fák között, ahol a reggeli harangszó egyszerre emlékeztet az idő megállíthatatlanságára, az életre-elmúlásra, és felszínre hozza ártatlan gyermekkorunk igaz, tiszta, őszinte érzéseit. Az író könyvét már csak azért is érdemes kezünkbe venni, mert címéből adódóan a mű valóban megcsendíti azokat a mély, belső harangokat, amelyek ott szunnyadnak minden olvasóban. A mű fő témája azonban mégiscsak a vadászat, hiszen az író nemigen tudna sokáig meglenni az állatok és emberek összevillanó szempárjának varázsos hangulata nélkül az erdő rengetegében. A könyv lapjait átitatja a vadászat közbeni, pattanásig feszült figyelem; a ravasz meghúzásának erős szívdobogással kísért pillanata; egy kisfiú, Marci és az erdő találkozásának percei; és nem utolsósorban: Lucifer jelenléte az erdő hatalmas fáinak lombkoronája között. Szabó József azonban nem kevés izgalmat tartogat olvasói részére: sorai között megdöbbentő titokra derül fény, amely még a legnagyobb nyugalommal rendelkező könyvimádót is erős szívdobogásra készteti. És hogy mi az összefüggés a kulcscsomó és a szuperhold között? A kedves olvasó erre a kérdésre is választ kap a humort és iróniát csöppet sem nélkülöző könyvből.