Az irodalom csodájához szeretnének közelebb vinni ennek a kötetnek az írásai, a passzív csodálat helyett a csodálkozás, a váratlan felfedezések örömét átadva az olvasónak. Az irodalmi mű-hibák feltárásával nem perbe szeretnénk fogni a vizsgált szerzőket: éppen a zárt tökéletesség képzete okozhatja egy mű halálát, hiszen a hibátlan remekműhöz csak ájult rajongó kell, nem társszerzőként együttműködő olvasó. A ciklusként egységgé formált tanulmányokban és kritikákban a kortárs írók irodalomtörténeti tárgyakká, a klasszikusok pedig bírálható, eleven kortársakká változnak. A hiba sokrétű jelentést kap a kötet írásaiban: lehet a novellaciklusban fellelhető ellentmondás, ami olvasói értelmezést követel meg; repedés, amin keresztül más szövegekre látni rá; a klasszikus, szoborszerű remekmű képzetét kikezdő, az írás lezárhatatlanságát bizonyító jelenség. A mű-hiba tehát, ha irodalmi, az életet jelenti a szövegek számára: hiszen minden kötetet, így ezt is, csak az olvasók tarthatnak életben.