Nem ​​az egyiptomi hellénizmus, a görög kultúrának Egyiptom földjén való nagyszerű kivirágzása a tárgya ennek a könyvnek, hanem az ősi egyiptomi kultúra és a kozmopolitává, világkultúrává váló görög művelődés szembenállása. Amikor Nagy Sándor fegyvereinek nyomán Kelet népei nemcsak politikai függetlenségüket adták fel, de ősi műveltségüket is felcserélték a göröggel, talán egyedül az egyiptomi nép ragaszkodott ősi hagyományaihoz, inkább vállalva a szolgasorsot is. De mégis, lassan ezernyi szál fűződött a görögség és az egyiptomiak, a görög és az egyiptomi kultúra között. A fejlődés tetőpontjára jutott felszabadult görög művészet épp úgy ősi rokonát ismeri fel az egyiptomi művészetben, miként a felszabadult gondolkozás által veszélybe sodort görög vallásosság is közeledik az évezredes hagyományoktól megszentelt egyiptomi valláshoz. A görög gondolkozók is Egyiptomban keresik a bölcsesség őshazáját, s találják meg végül a bölcsességet az egyiptomi színezetet öltő s egyre jobban terjedő mágiában és csillagjóslásban. Így válik meghódítottból meghódító, így fogadja el a Nyugat az Egyiptomban évezredek óta otthonos uralkodókultuszt, így veszik át a Római Birodalom provinciái az egyiptomi istenek misztériumait, hogy azok végül is a pogányság végső menedékévé legyenek.