Mihályi János szegény embernek öt gyereke van. Legnagyobbika a tizenhároméves Erzsike, aki a helyi gróféknál levélkihordó, amivel kis keresethez jut családja számára. Egy nap gyanúba keveredett, hogy ellopta a grófné gyűrűjét. Ártatlan volt, de elvesztette a kereseti lehetőségét, a családjának nem tudott tovább segíteni. Édesanyjuk még az évben meghalt, apjuk a nagy szegénységben eladta házukat, és a városba ment gyári munkásnak. Erzsike édesanyjának tett ígérete szerint gondoskodott a családról. Tizennyolc éves korában beállt szobalánynak. Közben kiderült, hogy a gyűrűt annak idején a grófné kislánya vesztette el, és Erzsikét igazságtalanul vádolták és küldték el. A grófné megtalálta Erzsikét, és helyrehozta a hibát: magához vette Erzsikét, a családnak visszavásárolták a házat, földet adtak nekik gazdálkodásra. Erzsike visszaemlékezett arra a szomorú estére, amikor meggyanúsították, és édesanyja ezt mondta neki: „Bízzunk a jó Istenben, – ártatlanságod majd kitudódik!” Most már nemcsak hitte, de tudta is, hogy Isten soha el nem hagyja az ártatlanokat s a benne bízókat!